Ez a beköszöntő blog a betiltott blogokhoz (http://karolisotrany.blog.hu illetve a http://protestans.blog.hu) közelálló, azokban publikáló szerzőtől, Pszichiáteről származik. Pszichiáter akkor még nem tudta, hogy blogtársait a szólásszabadság és vleménynyilvánítási szabadsg durva megsértésével be fogják tiltani.

Kedves olvasóim!

Két hónappal ezelőtt az ország felsőoktatási intézményeinek legizgalmasabb blogját írtuk együtt egy egyázi egyetem egyik kiváló doktoranduszával, Pontilyennel. Nem volt az ország egyetemi és főiskolai hallgatói között olvasottabb blog, mint a http://pontilyen.blog.hu/2009/05/30/gondolatok_az_aljassagrol (31 komment) poszt, aztán annak erőszakos berekesztése után a http://pontilyen.blog.hu/2009/06/10/bun_es_buntetes (86 komment), mígnem az is hasonlóan sanyarú sorsra jutott. És csak azért nincs ezekhez még több komment, mert a legszaftosabbakat utólag, sajnos, kimoderálták. Az elsőt a Kar dékánjának személyes közbelépése végezte ki, a másodikat a dékánhelyettes Apósáé, aki féltékeny volt Pontilyen országos hírére és főként olvasottságára, tekintettel arra, hogy Após urat bár sokan idézik, olvasni, senki sem olvassa, mert olvashatatlan. Mivel ő úgyszólván mentelmi jogot élvez, végül szegény Pontilyenen csattant az ostor. Az egyetem - doktoranduszi ösztöndíja megvonásának terhe mellett - eltiltotta őt az izgalmas posztolástól. Már csak érdektelen témákról írhat, amit alig olvasnak és alig kommentelnek. Történt még némi kísérlet az egyetemet érintő új infók szélesebb közönséghez való eljuttatására, ezek azonban Pontilyen legfontosabb munkatársainak blogról való kitiltása miatt szintén befulladtak (http://recklamal.blog.hu/2009/06/16/vegyes_09_06_15). A világhír felé robogó Pontilyen üstökösi pályája - hajszállal a cél előtt - leáldozott.

A szerzők azonban olyan népszerűségnek örvendtek, hogy az olvasók visszakövetelik őket. Kollégáimmal együtt kapjuk az e-maileket, hogy folytassuk, mert egyetemisták és oktatók százai, ezrei akarnak olvasni bennünket. Főként az alábbi szerzőpárosok lopták magukat a magyar ifjú és kevésbé ifjú értelmiség szívébe: Pontilyen és Pontolyan, Bárányka és Farkastorok, Lakat és Zár, Popp és Gaspanna, a csíkos zubbonyos borotvált fejű Szeredy és a kényszerzubbonyos, szexmániás Pszichiáter. És még sokan mások.

Ami a szexmánia vádját illeti, azzal persze nem értek egyet. Tény, hogy a tudatalatti folyamatokat a szexuális fantáziálás mozgatja, azonban ez az ösztön szublimálódik, és lappangva, elfojtva, komprimálva más területekre is átterjed. Viszont az is tény, hogy a Dékánházaspár szexuális életnek elemzése volt a blog egyik csúcspontja, olvasóink erről szeretnének megtudni legtöbbet, és arra biztatnak bennünket, hogy ezt a témát kutassuk tovább. Nos, mivel mi bölcsészek vagyunk, erre orvosként nem vállalkozhatunk, kizárólag szövegelemzések lehetnek írásaink tárgyai. Így a nagy költőnő verseit vesszük tüzetesebb vizsgálat alá.

Pszichiáter, jelen blog tulajdonosa, ezennel ünnepélyes ígéretet tesz, hogy a pszichoanalízis módszereit itt szélesebben és komplexebben alkalmazza majd, mint Pontilyen blogjában, és a szexualitás helyett itt a hatalomvágy tudattalan mozgatóira koncentrál erőteljesebben. Nem állítjuk, hogy ez nem függ össze a szexualitással. Sőt, nagyon is. Minél frusztráltabb egy férfi a szexben, annál inkább bizonyítani akar a világban. Ilyen értelemben a beteges hatalomávágy bizonyosan összefügghet szerencsétlen házassággal és szerencsétlen testi adottságokkal. Ez azonban nem mentség a jelenlegi ámokfutásra.

A továbbiakban ilyen és ehhez hasonló izgalmas témákról lesz szó, természetesen nem kizárólag a dékánról, hanem a jelenleg is zajló "Református szomorúvígjáték" más prominens szereplőiről. Kommentre fel tehát, szerzőtársaim, a felsorolt ikrek, Pontilyen és Pontolyan stb., a nagy magányosok, és akiket kihagytam, főleg Te, isteni Savonarola, akit – bizonyára mélységes katolicizmusod miatt – kitiltottak minden református blogból. Itt a helyed!